Haja, haja, hé! De sok csudás titkot őriz a csöpp boglyos, lompos, loncsos és bozontos piszén pisze kölyökmackó előtt az az ELSŐ BÉ! A sok titkot majd megfejti, azaz minden tudnivalót megtanul, ahogy más senki! Ment haza, ment, röpke lábbal, ment oldalán Parancs Panni, Kormos Luca Nagy Balázzsal. Kapujuk nyitván köszöntnekik: – Szerbusztok, társak! s nevetett gyöngyen, nevetett Vackor teli szájjal. Kérdezte papája, az öreg Mackor: – No fiam, hazajöttél? Vége az első napnak, Vackor? Mamája: Mackorné asszony is kinn állt a konyha előtt, s azt mondta: – Jó, hogy jössz, csibém! Azzal a pisze orra elé dugott egy nagy serpenyőt. Mi volt a serpenyőben? Huszonhét palacsinta! Ahogy Mackorné azt sütötte, az még a palacsinta-minta: háromban áfonyalekvár, háromban vörös ribizke, kilencben cukros mandula, hétben harmatos piszke, a megmaradt ötben mák. Rikkantott a piszén pisze: – Bendőmbe mind, palacsinták! Keblemre borulj, világ! Ebéd után brummantott három szívbéli jót, s a két mackószülének kezdte fűzni a szót: – Ajha! Kökörcsin utca! Ott áll az iskola! A ti csöpp Vackorotok tanulni jár oda! Tanító nénim Eszter néni, másik nevén Demény, hogy mindent megtanulok tőle, nagy bennem a remény. A szeme tiszta kék, a haja barnásszőke vagy szőkésbarna talán, s amit tudni kell, igazán én kicsiholom belőle. Van sok iskolatársam is, fiú, lány – épp elég! Mindjárt sorolom őket, ha nem soroltam volna még: Nagy Balázs – egy, Kormos Luca – kettő, Keszthelyi Dani – három, Hidegkuti Márti – négy, Zelnik Bálint – öt, Parancs Panni – hat, Domokos Matyi – hét, Maros Donka – nyolc, Csukás Pista – kilenc, Zachár Zsófi – tíz. A tizenegyedik én vagyok, ki a sok ELSŐ BÉS között az egyetlen mackó vagyok. Kérdi az öreg Mackor: – És hozzád kedvesek? Vackor komolyan válaszol: – Azért, mert én mackó vagyok engem különös módon szeret a sok gyerek.

Mackor papa megnyugszik, Mackorné bólogat: – Aztán tanulj, csibém! Nehogy még temiattad megszólják lustaságért a csöpp boglyosokat. Piszénk ül jóllakottan, csöpp palacsinta-evő, rikkant három harsányat, hogy belezeng a tető. Mancsait összezárva a táskájára üt: – Mert a fiatok boglyos, és a bundája lompos, és loncsos és bozontos, egy csöppet se kolontos, hát megállja helyét aszondom: MINDENÜTT! Ma még csak ismerkedtünk, holnaptól – TANULÁS! Írás, olvasás, számtan, ének, kör- nye- zet- is- me- ret, torna, én nem félek – s csak néha játszadozás. Ez már nem óvoda! Teljesen ISKOLA! Aki a lábát oda beteszi, tanulni járhat csak oda. Egy ÓRIÁS TÖLCSÉRE van Eszter néninek, a tölcsérből fejünket tudással tölti meg! Azzal a csöpp pisze az udvarra szalad, vet olyan cigánykereket, hogy majdnem nyaka szakad. Örül a két mackószüle, hogy komoly a gyerek, de Mackorné mama egy sort még pityereg: – Játssz csak! Játssz te apró, lompos, loncsos és bozontos, játssz te ELSŐ BÉBE járó piszén pisze kölyökmackó! És estig még akkor bukfencezett Vackor.