Balu az egyetlen olyan dzsungellakó állat, amelyet Rudyard Kipling "A dzsungel könyve" különböző változatainak eredeti szövegében is eredendően mulatságos figuraként ábrázol. Az álmos, öreg barnamedve az első, aki a farkasfalka csapatgyűlésén azt javasolja, hogy fogadják be Mauglit, az embergyermeket. Balu tanítgatja a fiatal farkasokat a dzsungel törvényére, és ő az egyetlen idegen fajtájabeli, akinek szabad megjellenie a farkasok tanácskozásán, s akinek hallgatnak a szavára is. Mauglinak is ő tanítja meg később a vadon törvényeit. "Próbáld csak meg kedvesen, nyugodtan és derűsen..." (Balu)

Balu nemcsak arra oktatja a fiút, hogy a dió és a méz ugyanolyan ízletes táplálék, mint a nyers hús, hanem elsajáttítatja vele az egyes állatfajokra jellemző mesterszavakat is, amelyek biztosítják Maugli számára a dzsungellakók türelmét és oltalmát, s nélkülözhetetlenek a túléléshez. A medve "kántáló szavalással" előadja a dzsungel törvényét, amely "ősidőktől létezik, és valóságos, mint az égbolt", s legfőbb parancsolatként a feltétlen engedelmességet hírdeti. Balu néha elpüföli embertanítványát, "nagyon szelíden", miként erről ő maga vélekedik. Valójában kékre - zöldre veri a hétéves fiú arcát.

Mindazonáltal a barátjaként tiszta szívéből szereti, és miatta hajlamos az érzelgőségre is. Amikor a majmok elrabolják Mauglit, Balu Bagira párduccal együtt üldözésükre indul. Kövér testével nehézkesen mozog, útközben akadályokba ütközik, és el-elmaradozik. A majmokkal vívott csatában viszont tanúbizonyosságát adja hatalmas erejének, és bátran harcol a túlerővel szemben.

A farkasok fölnevelte Maugli történetével Kipling azt tanítja, hogy az élet állandó küzdelem, amelyben a gyengébb áldozatul esik az erősebbnek; a dzsungel kegyetlen törvényéből azonban nem hiányzik a méltányosság és szolidaritás sem. Akela, a farkasok bátor és igazságos vezére, Ká, a bölcs óriáskígyó és Balu, a medve segítségével Maugli a farkasfalka egyenrangú tagja lesz, teljesen otthonossá válik a dzsungel világában. De az állatvilágnak is megvannak az önző és gonosz tagjai, Sir Kán, az alattomos tigris, Tabaki, a sakál és a lusta, élősdi majmok számos galibát okoznak, nemegyszer nehéz helyzet elé állítva Mauglit, aki azonban képességeivel lassan az állatok fölé kerekedik; mindnyájan elismerik a dzsungel urának. Az állatok törvényei szerint nevelkedett Mauglit - bár megdöbbentik az emberi élet furcsaságai - embermivolta végül is arra kényszeríti, hogy fájó szívvel bár, de búcsút mondjon a dzsungel népének és visszatérjen az emberek közé.

A Kipling megformálta szigorú Baluval szöges ellentétben a Disney-változat medvéje a laissez faire ("mindent megengedő") nevelési felfogás híve, és szívesen lubickol a vízben, pocakján Mauglival. Bagirával, a fekete párduccal útra kelnek, hogy visszavigyék a fiút az emberekhez, noha sokkal szívesebben tartanák maguk mellett.

Rudyard Kipling regényéről ma leginkább a belőle készült filmváltozat(ok) és színpadi adaptációk ürügyén esik szó. A különböző feldolgozások mennyisége önmagában is arról tanúskodik. hogy már az írott történetben ott a siker ígérete. Kipling regénye - amellett persze, hogy színes és változatos - színtiszta költészet és színtiszta pedagógia: 8 évestől 88-ig mindenkinek szól.

A mai gyerekek számára - akik közül már kevesen olvasnak regényt - először a Walt Disney Company ellenállhatatlan musical-rajzfilmje hozta igazán testközelbe a történetet. Már ez a változat is tele volt kikacsintással a jelen, s azon belül is jórészt a felnőtt nézők felé, de azért még illett rá a gyermekmusical meghatározás. A magyar színpadi változat, Békés Pál átiratában, Dés László zenéjével és Geszti Péter dalszövegeivel tovább erősíti az inkább felnőtt és nagykamasz nézők megszólítására irányuló tendenciát. Stabil alapja ugyan Kipling meséje (s némileg a már "klasszikus" filmváltozat), a dalszövegek aktualizáló szóviccei azonban a mai magyar átlagnézőt, a teljes mű időtartamának "végigülhetősége" pedig kifejezetten a "nagyokat" célozza meg.